Kardiológia, mint szakma ismertetése

Az alábbiakban szeretném megismertetni a Kedves Érdeklődőket a kardiológia mibenlétével, s hogy mit jelent a kardiológiai szakorvosi vizsgálat.
A kardiológia görög eredetű, s jelentése Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, (Akadémiai kiadó, Budapest, 2003, 319.oldal) szerint: „szívtan: a szív működésével és betegségeivel foglalkozó tudományág, szívgyógyászat. A kardiológus pedig: szívgyógyász, a szívbetegségek szakorvosa”.
A kardiológia a köztudatban még mindig azonos az EKG vizsgálattal, holott az EKG a szív elektromos működésének leképezésével csak egy kicsiny része a kardiológiai diagnosztikának. Az EKG fontos adalék a kardiológiai diagnosztikában, de sajnos nem átfogó kardiológiai módszer, amint ezt a XX. század elején gondolták, amikor is még más kardiológiai műszeres vizsgálómódszer nem létezett.
A kardiológiai, mint orvos-szakma a belgyógyászatból vált ki. A kardiológiai ismeretanyag exponenciálisan növekedett 1980-es években, új kardiológiai műszerek, kardiológiai diagnosztikus eljárások jelentek meg.
A vértelen kardiológiai diagnosztikában fordulópontot jelentett a kardiológiai ultrahang (szív ultrahang, echokardiográfia) bevezetése, mely az 1970-es években kezdődött, s már a 80-as évektől a kardiológia alapvizsgálatává vált.
A másik kardiológiai mérföldkő a szívkatéterezés (coronarographia) és a koszorúér-tágítás (PTCA: percutan coronary angioplastica, 1978) illetve az ún. invazív coronaria beavatkozások (PCI: percutan coronary intervention,stenting: ez a koszorúérbe helyezett szövetbarát, gyakran gyógyszerel bevont (DES- Drug Eluting Stent) csőszerű  szövetbarát eszköz mely mintegy „kipányvázza”, belülről „kitámasztja” a koszorúereket, magakadályozva annak visszaszűkülését). Ezek a korszerű lehetőségek pedig a koszorúerek diagnosztikáján kívül a kardiológiában megadják a közvetlen gyógyítási lehetőséget is. Ettől kezdve beszélünk invazív (véres) és noninvazív (vértelen) kardiológiai módszerekről.
    Fentiek alapján tehát könnyen elképzelhető a kardiológia, mint egy olyan mozaik (kirakós vagy puzzle) játék,   melyet nevezzünk kardiológiának, – s melynek sok részét kell kiraknunk (kórtörténet felvétel, fizikális vizsgálat, EKG, 24 órás EKG monitorozás, 24 órás vérnyomás monitorozás, szív ultrahang, szívizotóp, cardioCT, coroanarogrphiat, terheléses vizsgálatok stb.) ahhoz hogy a kardiológus számára a legpontosabb kép adódjék a szív működéséről esetleges betegségéről s a gyógyítás lehetőségeiről. A kardiológiai vizsgálati mozaik egyes részei (rész kardiológiai vizsgálatok) önmagukban is fontos információkat adnak, de csak a többi kardiológiai vizsgálattal egységbe foglaltan, az abban járatos szakember számára, értékelve adják a teljes képet
Kardiológiai, mint szakvizsga 1985 óta létezik Magyarországon, a belgyógyászat szakvizsga megszerzése (egyetem után 5 év képzés kórházban-rendelőben) után még plusz 2 év képzés és sikeres vizsga szükséges ahhoz, hogy kardiológus szakorvos lehessen valaki.
Ugyanakkor a kardiológiai képalkotó módszerekben (szív-ultrahang, szívkatéterezés, CT stb.) még sokévi sokszáz-ezer kardiológiai beteg vizsgálatában szerzett gyakorlat szükséges ahhoz, hogy a kardiológus megfelelő járatosságot szerezzen ezen eljárásokban.
Az alábbiakban a leggyakoribb kardiológiai vizsgáló eljárásokat ismertetem röviden:

EKG

A nyugalmi EKG még ma is kardiológiai alapvizsgálat. A szív elektromos működésének egy görbe (hullámformák) alakjában történt leképzésével főként heveny vérellátási zavarokról (szívinfarktus, koszorúérgörcs) illetve ritmuszavarokról, a szívkamrák terheléséről kapunk indirekt információkat. Sajnos a nyugalmi EKG kardiológiai értéke koszorúér-betegségben csekély, mert bizonyos esetekben, ha épp nem rosszullétkor készül az EKG, akkor rejtve maradhat az egyik legsúlyosabb kardiológiai betegség, a koszorúér-betegség, sőt még esetleg lezajlott hátsófali szívinfarktus is.
Ennek a korlátozott kardiológiai diagnosztikus értéknek a javítására szolgáló, igen fontos kardiológiai vizsgálómódszer a terheléses EKG vizsgálat.

Terheléses EKG vizsgálat

A kardiológiai alapvizsgálatok után a legfontosabb és igen jelentős információtartalmat hordozó kardiológiai vizsgálat. Kerékpár vagy futószalag segítségével végzett terhelés közben folyamatosan rögzítik az EKG-t, vérnyomást mérnek, s közvetett (pulsoxymetria) vagy közvetlen módon mérik az oxigénfogyasztást. Nagyon fontos keringési információkat kapunk, vérnyomás és szívfrekvencia szabályozás mellett elsősorban a koszorúerek vérellátási zavaráról. Ezek olyan eltérést okozhatnak a terheléses EKG görbén, mely alapján már nagy valószínűséggel felállítható a koszorúér-betegség diagnózisa.

Spiroergometria

Még kevéssé ismert és elterjedt, igen összetett vizsgálat, mely egyidejűleg méri fel a szív-érrendszer és a tüdő állapotát, teherbírását. A terheléses EKG összekapcsolódik egy a vizsgálatban közben végzett komplex légzésfunkciós vizsgálattal: mérik a belégzett levegőből az oxigénfogyasztást és a kilégzett levegő széndioxidtartamát. Ezekkel meghatározható az ún. anaerob küszöb (ez egészségeseknél illetve sportolóknál is igen fontos mert a valódi fizikai teljesítőképességet, pontosabban határozza meg az „egyszerű” terheléses EKG-nál, az oxigén alapú maximális anyagcsere meghatározásával. Igen fontos módszer az ismert és kezelt tüdőbetegeknél (asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség – COPD) az egyidejűleg fennállható szív- koszorúér betegség kimutatására. Ez a legújabb statisztikák szerint mintegy csak a tüdőbetegek mintegy 20 %-ában történik meg (részben technikai okokból – kevés helyen működik ilyen műszer és ehhez igen speciális orvosi gyakorlat, kardio-pulmonológiai járatosság szükséges. Ismert szívbetegek esetében, valamint a szívelégtelenség pontosabb diagnosztikájában és kezelésében, szívműtétek és egyéb nagy pl. hasi műtétek előtti kivizsgáláskor a szív-érrendszeri és tüdő teherbírásáról igen sok fontos adatot szolgáltató módszer.

24 órás EKG (Holter) monitorozás

Az alap kardiológiai vizsgálatokra ráépített módszer: kis EKG készülék rögzíti 24 órán át az EKG jeleket, ritmuszavarok, bizonytalan rosszullétek, szívizom vérellátási zavar, pacemaker indikáció felállítására, ájulások, megszédülések kardiológiai okának felderítésére alkalmas noninvazív kardiológiai vizsgálómódszer.

24 órás vérnyomás monitorozás (ABPM) kardiológiai szerepe
Miért fontos kardiológiai alapvizsgálat a24 órás vérnyomás monitorozás (ABPM)

Mivel nagyon sok szívpanaszt (szapora szívdobogás, szívkihagyás, fulladás) a fel nem ismert vagy nem megfelelően kezelt magas vérnyomás (hypertonia) okoz, ennek észlelése korrekt módon a 24 órás vérnyomás-monitorozással (ABPM) lehetséges.
(Ha csak egyszer-egyszer mérik, a magas vérnyomás betegség kezdeti szakában gyakran normális vagy akár alacsonyabb értékeket is kaphatnak, s akkor az a téves képzet alakulhat ki az érintettben, hogy nincs magas vérnyomása.)
Ez a kis készülék a beprogramozástól függően nappal 20, éjjel 30 percenként automatikusan megméri a vérnyomást, s a pulzust is rögzíti.
A 24 órás vérnyomás lelet 70-80 mérése alapján és egyéb származtatott adatai alapján már pontosabb diagnózison kívül a gyógyszer beállítása is megtörténhet, s ennek révén a kardiológiai panaszok is megszűnhetnek. Nem szólván a megelőzésről, a kardiológiai szövődmények (koszorúér-betegség, szívelégtelenség, ritmuszavarok, szívinfarktus, aorta billentyűmeszesedés, -szűkület) megelőzhetőek a magas vérnyomás megfelelő beállításával.

Szív izotóp és Cardio-CT vizsgálat

Ezek adják a legpontosabb találati valószínűséget koszorúér-betegségben, bonyolult vizsgálóeljárások, csak előzetes kardiológiai kivizsgálás után javasoltak, megfelelő indikációval.

Forrás: Dr Szauder Ipoly
European Cardiologist of ESC
Clinical Hypertension Specialist of ESH
www.kardiocenter.hu