Három vitás pont a szoptatással kapcsolatban

Napjainkban a gyermekneveléssel kapcsolatos viták egyik leggyakoribb témája a szoptatás gyakorisága és időrendje. Az igény szerinti szoptatás híveinél a szoptatás gyakorlata úgy néz ki, hogy a kisdedet minden jelzésre mellre teszi az édesanyja, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára és annyi ideig hagyja ott, amíg a babának jólesik (még akkor is, ha már nem szopik, csak cumizik rajta). A rendszer szerinti szoptatás mellett kardoskodók azt vallják, hogy a csecsemőt meghatározott időközönként kell mellre tenni és korlátozott ideig (15-20 percig) ott hagyni. Természetesen a felvázolt elképzelések szélsőségeket mutatnak, a skála két vége között számtalan egyedi variáció kialakítására van lehetőség.

1. A szoptatás csak a táplálkozást szolgálja

Az egyik – napjainkra kissé idejétmúlt elmélet – szerint a szopás csak a táplálkozást szolgálja. Eszerint ha az anya bármikor mellre teszi a gyermeket amikor nyűgös, azzal azt tanítja meg neki, hogy az evés minden bajra megoldás.

A megfigyelések azt igazolják, hogy a szopás a csecsemő számára sokkal több, mint puszta önfenntartás. Az anya közelsége, a testkontaktus, egyszerre az éhség és szomjúság elmúlásával olyan „kombó”, amely szinte minden bajra gyógyír. Az anyatej sem csak táplálék: fájdalomcsillapító, nyugtató és immunerősítő összetevőivel a stresszes, veszélyeztetett vagy szenvedő gyermek számára minden helyzetben megnyugvást nyújt.

2. Az anyukának tudnia kell, hogy miért sír a gyermek

Természetesen, ahogy telik az idő, az újdonsült anyuka megtanulja értelmezni a gyermek jelzéseit, és tudni fogja, hogy mikor milyen kényelmetlenséget jelez a babája.

Ugyanakkor nagyon korai életkorban még maga a gyermek sem mindig tudja, hogy mi az, ami elrontja a komfortérzetét, de az anyja megnyugtató közelsége, a testkontaktus és az anyatej a legtöbb problémára megoldást jelent.

baba és mama

3. A gyereknek meg kell tanulnia a „rendet”

A rendszer szerinti gyermeknevelés hívei szeretnék a babát minél hamarabb arra szoktatni, hogy egyedül aludjon el, a saját kiságyában, és meghatározott időnként szopjon.

A legújabb kutatások azonban azt igazolják, hogy az ember az ún. hordozott állatok közé tartozva, élete első heteiben nagy mennyiségben igényli a fizikai kontaktust és a gyakori szoptatást, miközben az idegrendszere fejletlen ahhoz, hogy időtávokban gondolkodjon vagy adott esetben türelmes legyen.

(2015. július 27.)